Németh László: Petőfi Sándor

    I.

    Bányász a költő s igazolja a lelet. Ki mekkora kincset talál, akkora költő. Petőfi Sándor lelete minden magyar lelet közt a legnagyobb. Ezt a leletet mindenőnk ismeri. Az ő szavai suhantak át idáig a legtöbb magyar lelkén s őt olvasták minden magyar költő közt a legtöbben.

    Hol a Petőfi nagyságának a nyitja? Mért épp ő emelte ki azt a mázsás aranydarabot, amelyet előtte vagy ötven esztendő költői feszegettek? Miféle külső vagy belső erők segítették hozzá, hogy éppen ő találja meg minden leletek leggazdagabbikát, a változatosságában páratlan, költészetté emelt realitást.

    Talán előkészítette őt az idő. Lehetővé tette, hogy legyen. Csokonai, Kisfaludy Károly, Vörösmarty megteremtették számára az atmoszférát, s a magyar élet nagy föllendülése a publikumot. De ez csak negatívum. A környezet csak küszöb, amely átengedi vagy elbuktatja a költőt. Melyik tulajdonsága avatja Petőfit a legnagyobb magyar lelővé.

    Talán az élete? Az élete hányatott, változatos. Petrovics mészáros és Hrúz Mária szolgáló fiának ugyancsak göröngyös volt az útja Vörösmarty kézszorításáig. Akasztófahumortól halálos kétségbeesésig minden árnyalatát kipróbálta a szenvedésnek, igaz, az örömnek is. Tájak, emberek, helyzetek gomolyogtak előtte, és ami fő, szabad volt, noha csavargó. De a változatos élet, akármilyen változatos is, csak holt anyag, ha hozzá nem ér velem, ami az életnél is nagyobb.

    Talán a költőről alkotott fölfogása volt ez a nagyobb? Mert bizonnyal erő az, ha valaki nem zárkózik a művészdölyf sáncaival, hanem első lépésétől befolyásolni a verseivel. Meg is írja, hogy ő nyomtatásban akarja látni a verseit, hogy olvassák, tanuljanak, nemesedjenek belőle. Demokratikusabb költő alig volt nála. Csarnoknak tartja a költészetet, ahová mezítláb is be lehet lépni s a költőt nótás Sokratesnek, aki utcasarkon tanít.

    Ezt az elvi praktikusságát támogatja szellemének praktikus hajlama, amely a legösszetettebb gondolatát, érzését is a legegyszerűbb úton, átlók irányában fejezi ki. Nem akar ő szépen szólani, mint a régi lírikusok, akiknek a sorok művészi csiszoltságára volt legfőbb gondjuk. Többre becsüli a verset áthidaló gondolat épségét a részletek barokk cifrázatánál, a fantázia ritka, de nagy szökéseit a sorról-sorra pazarlódó képzelő erőnél. Ezért oly tiszták a versei. Ezért vonzódik úgy a reális, a meglévő, a szemmel látható felé, s ezért borsódzik a képzelgéstől, a kigondolttól, a révülő bagoly-poézistől. A nap költője ő s nem a holdé. Pacsirta s nem fülemile.

    Költői józanság ez s ikertestvére a derűnek, melynek igazabb költője még nem élt. De soroljuk föl száz más tulajdonságát, csak a költemények jellegét magyarázzák s nem a poézis gazdagságát. Hiába emlegetjük a vérét. Ugyanez a vérmérséklet föloldódhatott volna sokkal kisebb terjedelmű költészetben, aminthogy élete utolsó esztendejében csakugyan beszűkül ez a poézis, noha a temperamentum még féktelenebbül lobog. Máshol a nyitja a Petőfi nagyságának. Petőfi a naiv, ösztönös, gyermeki s még Isten tudja, milyen Petőfi, hallat ökonómiával, tervszerűséggel és előrelátással dolgozó fölfedező volt.

    Egyetlen magyar író sem kereste oly okosan és kitartóan az új témát, mint Petőfi. Életét is ennek a témahajszolásnak a szolgálatába állította. Kereste az élményt, hogy élményköltő lehessen. Szépnek találta az Alföldet, hogy szépnek találhassa és szeretett, hogy szerethessen. A lelke mélye: az életérzése volt tarka s nem nyugodott, míg ezt a tarkaságot száz és száz versében életté nem varázsolta. Szívós és bölcs volt a fölfedezésben. Egyetlen bevett erőd sem esett ki a kezéből s egyre újakat vett be. Itt még kolonizál, ott már új országot hódít. Gazdag lett, mert gazdag akart lenni. S gazdag lehetett, mert nem tapadt meg az egyszer beváltban s az egyszer megtapsoltban, hanem az úttörők izgalmával csapott Szaharákba és dzsungelekbe.       

     

    II.

    Petőfi a bohémság kalózhajóján siklott be az irodalomba. Nem mintha alaptermészetében az lett volna, amit bohémnek szokás nevezni. Az igazi bohémek a másodrendű művészek közül kerülnek ki, akik inkább az életmód művészei. Petőfi a költészetért volt bohém. Érezte, hogy az élet tarkaságánál semmi sem gazdagíthatja inkább a verset. Eseményekkel, romantikával, a régi költők egyikét, másikát övező duhajvonásokkal akarta érdekessé tenni magát. Még alig húszéves. A húszéves emberek nem azért nem érvényesülnek a költészetben, mert fejletlen a verselő készségük, hanem mert nem helyezkedtek el az életben, nem tisztázódott a pályájuk iránya, érzelmeik s önmagukról nyert fogalmaik még nagyon is bizonytalanok. Így volt ez Petőfinél is. De ő a géniusz nagy találékonyságával, már ekkor is nyitott magának utat, eredeti témát, verselő terepet. Erre volt jó a bohémség, melyet hányatott élete bizonyos mértékig megalapozott, s hódító ösztöne verselő ürüggyé fejlesztett.

    Első dalai középpontjában a bor áll. Mint Csokonai, bordalokat ír s e dalok torzító fényében ugyancsak duhaj legénynek mutatja magát, aki előbb-utóbb a mulatozás áldozata lesz. A szerelmes és politikus, huszonhat éves Petőfi méltatlannak érezte volna ilyen százalékban foglalkozni ezzel a nem is oly nagyszerű, mint hálás témával. De a húszéves Petőfinek talán éppen a hiányzó s annyira sóvárgott nagy szerelem pótlására kellett a bor, mint pót-romantika. S ha már a bornál tartunk, mért ne mondanánk tréfás disznótori felköszöntőt, mért ne szórakoztassuk a borozókat csintalan történetekkel, melyek a póruljárt férjet, a bohémnek ős gúnytárgyát figurázzák ki vagy a legromantikusabb kortárs, a betyár és a csaplárosné viszonyáról tudnak valami mulattatót. S eltekintve az egyre gyakoribb példáktól, mi más ösztönözhette népdalai megírására, mint egy meglévő érzés, amely tárgy híjján mások élete mögé rejtezkedik. Petőfi szerelmes volt a szerelembe, de a vándor-színésztől még messze voltak a Berták és Júliák. Mit tegyen? Elrejtőzik a parasztlegény, a betyár, a juhász férfias, menyecskék körül settenkedő alakja mögé s ebben a szerepben éli ki, amit az élet egyelőre megtagad. Innen a népdalok nagy őszintesége és közvetlensége. Rejtezkedő líra ez, akár az öreg Goethe szerelmi versei. De a borozó, tréfásan anekdotázó, Csokonairól, Megyeriről furcsaságokat tudó, népdalíró bohém alakja mögé odakívánkozik a színészet, a katonaság, a diákkor, hol mulatságos, hol sanyarú emlékkincse, mint hitelkeltő háttér. Hiszen talán Petőfi hányattatásának is részben ez a mindenáron bohémkedés volt az egyik fő oka, legalább annyira, mint a sorsa mostohasága.

    Így indult el Petőfi a köztudatba. Még magának sincs olyan fennkölt gondolata a petőfiségről, mint lesz két-három év múlva. Még a bor mitikus gőzében botorkál, bár művészete már ekkor is kész és századokat szuggeráló. Sőt nem lehet tagadni, hogy a magyar nép szélesebb rétegeiben épp ennek az induló, népdal és Jánosvitézt író Petőfinek az alakja maradt meg, talán mert ennek a hangja közelebb is áll a néphez, mint későbbi szerelmei s a világszabadság idegen eszméje.

    Szerencsére Petőfi igen nagy fölfedező s a bor-romantika ködén túl új területeket lát meg, amelyek jobban jövedelmeznek, igazabbak és tisztább hasznot kínálnak. Hazarándultában írni kezd a szüleiről, az apjáról, aki mészárost nevelt volna belőle, de lassan a költőbe is belenyugszik és ír az anyjáról, akit mindenek fölött szeret. Ezek az alföldi kirándulások fedeztetik föl vele az Alföldet, egyáltalán: a tájat, amelybe aztán tudatosan viszi bele tarka és eleven életérzését. Megverseli a nemest, aki a lopásért járó deres ellen protestál. Akasztófát neki, mondja Hrúz Mária fia s a háromszakaszos csirból a magyar alakokat szurkáló egész tüskebokor nő ki, melyen a külföld magyarjai, a nemes, az arisztokraták és táblabírák egyaránt fennakadnak. Így csúszik be verseibe a politika negatívuma: az ostorozás s ellensúlyozó pozitívuma: a haza iránti szerelmi vallomások.

    Az 1844. év meghozza a döntő poéta-sikert. S ezután maga a pálya is verseket is verseket terem. A kritikáról, a sikerről, a régi és új költőkről ír különös irodalompolitikai verseket, melyek közül kirí az Utánzókhoz írt kemény és önérzetes tiltakozása, a Petőfi háromszakaszos Ars poétikája s egyben ennek az úttörő kornak a jellemzője is.

Sas a költés, hol nem járt senkisem
Ő arra indul fennen, szabadon.     

     

    III.

    Petőfi majd minden témája kialakult három év alatt. A következőkben is ír egy-két bordalt, népdalokat aránylag sűrűn, de egyre inkább az életrevalóbb s a nagy líra felé vezető csirokat fejlesztgeti tovább. Az 1845–47. terjedő időnek új és vezér csillaga a szerelem. A szerelem alakítja át (a sikerrel és a tekintéllyel karöltve) a csavargó bohém-költőt a házasélet férfipoétájává és a nemzet hangadó költőjévé.

    Petőfi három szerelem voltaképp elég szegényes lajtorja, de mert egy mindent megszépítő szellem lépett rá, mégis a férfiérettség felé vívő márványlépcsővé alakult. Petőfi szerelmes akar lenni, s mert akart, lett. Első szerelme egy halott: Csapó Etelka. Talán csak a halál nagy távolságán át jutott közel a költőhöz, kedves ismerősből eszményi Laurává. Képzeljük el a gondtalanság, kikapós csaplárosnék, bordalok és bohémség költőjét, amint az elveszett és alig ismert lány sírjára szórja cipruslomjait. A Romantika nagy utósugárzása ez. E verssorozatban határozottan van valami programszerű, noha egész őszintén hangzik. Alig néhány hónap alatt rendezi sajtó alá 39 emlékező versét, az első igazi szerelmi ciklust s mihelyt kész van vele, már jelenti, hogy új szerelemre vágyik. A havasokon még a tél ül, de a völgyben már a kikelet ragyog. Mi ez, ha nem a költészet elhatalmasodása az élet fölött? Petőfi költészetének szüksége volt szerelmi lírára s Petőfi élete talált egy halott leányt. S midőn a halott leány 39 verse megvolt s a sír a lírának unalom veszélye nélkül többé nem kamatozhatott, a líra új vezényszót parancsolt az életre s az élet megtalálta Mednyánszky Bertát. Színészkedés ez? Nem. A legnagyobb művészet. A nagy írók életét a költészet gondolja el, alakítja ki és teljesíti be. A nagy költők élete azért oly csodálatos, mert a költészet életét élik; ők maguk is a szó szoros értelmében költött alakok.

    Berta, a kékszemű kökényfa, megvan tehát és versekre inspirál. Ezek a versek száműzik már az Etelka sírja fölött reszkető holdat s a reggeli nap vidám nyájasságában ragyognak. Élő alakhoz szólnak. A költő, kinek most már véglegesen nem a borág, hanem a rózsa a címere, álmodozásokba merül, a házasélet szépségeiről álmodik és megtalálja végre a hozzá illő szerelmi hangot: a Szerelem gyöngyeit. Fiatalember ő, akit az Isten is arra rendelt, hogy megházasodjék s a családi tűzhely mellől vidáman emlékezzék vissza bohém korára. De Berta nem szerzi meg ezt az örömöt. A Szerelem gyöngyei, ha nem is halotthoz íródtak, érzik rajtuk, hogy nem sok közös élményre, nem sok közös boldogságra hivatkozhattak. A tiszteletteljesen csodáló ifjú versei ezek, amint a viszony vége is bizonyítja. Petőfi költészetét ekkoriban nem kis mértékben fenyegette a mai divat: a ciklus-líra. A Cipruslombok után a csupa egyforma strófában írt Szerelem gyöngyei s most a csalódásról és embergyűlöletről a harmadik s talán a legkevésbé petőfies ciklus: a Felhők. A beérkezett költő kissé lámpalázas gesztusai ezek. Két ország figyel rá s míg mindenáron kápráztatni akar, legkamatozóbb tulajdonságát készül eldobni: a tarka élmény összevisszaságát.

    De ne féltsük Petőfit. A Felhők szétfoszlanak. Egyik napról a másikra leszámol a világgyűlölettel. S még alig jutott ki a byronizmus ködéből, már itt van két év alatt a harmadik halhatatlan szerelem: Szendrey Júlia. A halott lány és az érdeklődő lány után ezúttal az igazi nő, aki köré végre nemcsak versekben, de életével is oda kristályosodhatik ez a családban kikristályosodni vágyó férfi lélek. Egy évig húzódik ez a szerelem s még nem vagyunk Koltón. Mert ezek a szerelmesek igazi szerelmesek. Összevesznek és egymásért üzennek. Az apjukkal harcolnak és mégis csak összekerülnek. Ez a valódiság a lírán is megérzik. Petőfi szerelmi lírájából magasan kiemelkedik a Júliához írt darabok őszintesége s a házasságban is tovább pajzánkodó heve. Szendrey Júlia érintése váltotta ki Petőfiből az érett, most már egyre fölfelé ívelő férfit. S párhuzamosan ezzel a szerelemmel végleg kialakul benne a másik ideál: a szabadság. Véres napokról álmodik, amelyek a régi világ romjain egy újat építenek. A forradalmár szavai ezek, aki még nem tudja, milyen lesz s mit hoz a forradalom, de már elszegődött neki. 1846-ban megjelent verseit a Petőfi-mottó és az Egy gondolat bánt engemet kettős oszlopa közé zárja. S rávirrad a leggazdagabb poétai termés esztendeje : 1857. A kutyakaparó, A magyar ifjakhoz, A nép nevében, az Arany Lacinak, a Levél Arany Jánoshoz, A gólya, a Homér és Osszián, a Széphalmon, a Vándor legény, a Szeptember  végén és a Pató Pál esztendeje. Minden régi csir él s mind megnemesedve. A bohémkedés helyén a szerelem, a betyár históriák helyé az Alföld elmerült csodálata vagy magyar típusok rajza s mindenek fölött a magyar probléma s a világprobléma, mely már fülünkbe dübörögteti negyvennyolc csodatetteit, melyekről ma nehéz elhinni, hogy magyarok csinálták.  

     

    IV.

    Petőfi életének utolsó szakasza a szabadsághős csillagútja. Illés szekerén visz ez az út március 15 és Segesvár fölött a halhatatlanságba. A fiatal házas nem soká énekelheti a családi boldogságot. Eljött az idő, mely az ő szabadság-álmát véresen realizálja. Ez a szabadság-eszme az Apostolban, a márciusi versekben, az Akasszátok fel a királyokat vad kitöréseiben éri el parakszizmusát. Petőfi odatapad a napokhoz. Ellenőrzi az eseményeket s mindenhez van egy vers-szava. Régi témái értelmetlennek látszanak előtte. Az Alföld még belevillantja a Kiskunság szépségeit, de már Bordalában is politika süvít. A tárgytalálékonyság most sem hagyja el. Fölfedezi a magyar történelmet a forradalomnak. Előrángatja a hitvány királyokat és a merész királygyilkosokat. Nem balladák ezek, történelembe bújtatott pamflettek. Némelyikben, például a Dobzse Lászlóban nagyszerű realizmussal elegy humora.

    A szabadságharc kezdetén világforradalmár ő. De amint ránkszakad a közvetlen veszély, s az osztrák, majd az orosz polip az ő népét fojtogatja, egyre inkább a magyar szabadsághoz tapadnak versei. Egyre szűkebb lesz a skála, amelyen dalolnia lehet. Már csak nógatásra, már csak a lelkesítésre vannak versei. Az igazi Petőfi-líra, minden lírák legtarkábbika, felolvad egy csatakürt szakadatlan rivalásában. 1849-ben már csak kétszer tud elszabadulni a csaták trombitahangversenyéből. Egyszer pacsirtaszót hall, talán az utolsó pacsirtát, amelyet még kedve volt meghallani, s egyszer a szülei sírját látogatja meg. Akkor már egyre feketébb a világ. Szörnyű idők, szörnyű idők, írja a halálba siető költő.     

     

    V.

    Egy szempontból foglalkoztam Petőfivel s lehetne száz és száz szempontból. De a mai magyar ifjúság ki tudja hol lappangó költője az így megvilágított Petőfiből tanulhat legtöbbet. A finomság bűvészkedései, az ügyeskedő metaforák és szimbólumok levedlenek a költészet testéről, de a föld, melyet a költő feltört, bevetett és learatott, az ő nevéhez tapad s a nemzetnek örök gazdagodás. Mi nagyon is belevesztünk az ügyességbe, a kotyvasztgatásba, a teóriákba. Petőfi arra tanít, hogy hódítani kell. Költészetté kell nemesíteni a realitást, a környező életet, a koréletet, az Úristen virágos kertjét. Ő a mondatok többre becsülte a szónál, a strófát a mondatnál és a verset a versszakoknál. A lényegesen volt a szeme s épp ezért jó mesterember is volt, noha fütyült a mesterségre. Én úgy érzem, Petőfi-szellemű költőkre van szükségünk. Egyszer odaállították már a magyar költészet iskolapéldájául. De épp azt állították oda, ami mulandó, korhoz kötött benne: a népiességet. Ötven esztendőn át bénította az írókat a Petőfi rosszul értelmezett példája. Még Aranyon is érzi a Petőfi-gátlás. Pedig Petőfi nagy, serkentő példa. A legnagyobb példa, amelyet a magyar irodalom fölmutathat. Arra tanít, hogy a költőnek mohónak kell lennie. Egyre tágabbá gyűrűző hullámokban kell a valóságot művészetté ölelnie.    

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf