Nagy Méda: Mint ruháid gyöngyét…

Nincs szem, melynek tükrébe arcom márthatom,
nincs szív, melynek dobogása együtemű velem,
nincs kéz, melyre bízón fonódhatna kezem,
nincs hely, hová bebocsátást kérhetnék én, a földi asszony,
nincs más hely, mint a Te szíved, Uram!
És én megbúvok benne, mint fészkében a madár,
s míg ragyogásod bejárja a végtelent,
én gyerekszájjal játékot kérek Tőled:
töretlen, tiszta szavaidat add!
hogy ölembe gyűjtve,
mint ruháid gyöngyét,
találjak benne Téged!

1934