Ölvedi László: Miatyánkom

Ne higyjetek hideg arcomnak,
Forrongó vulkán a lelkem.
Hamu alatt a zsarátnokot
Lángoló életre keltem.

Húsz év tüzét lobogja vérem,
Ragyogón, pirosan, szépen.
Hiába raknak béklyót kezemre,
Hajrás erővel szertetépem.

Minden áldott szerelmes csóknak
A lelkemben csattan a mása,
És belőlem hajt új virágot
A mámoros szív kacagása.

Ami tiétek, mind enyém volt;
Csókos, rózsás, virágos kertem
Megnyitom ma, hiszen e l ő s z ö r
Minden szépséget én öleltem.

És ezerszer mondom el egy nap,
Miatyánkom lőn e tagadás;
S míg egyedül állok a végen,
Ne is legyen soha-soha más.