Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen XVII.

Furcsa dolog a mulasztás. Tele van vele az életünk, s nem csupán az életünk elnagyolt íve, egész köríve, de minden egyes hétköznapunk parányi körszelete.

Báthori Csaba szinte érdektelen, mégis súlyosan megrázó történetet mesélt erről a Vigilia 2003. decemberi számában.

Ifjúkoromban volt egy barátom. Egyedül élt az édesanyjával. Később, semmiségeken, hajba kaptunk. Tizenöt évig nem láttam őt. Egyszer utam véletlenül a háza mellett kanyarodott el. Gondoltam, becsöngetek. Mozdulatlanul lélegzett a kert. Az idős szomszédasszony, kérdésemre, azt mondta: Ó, kérem, azok mind kipusztultak. Így: kipusztultak. Meglátogattam a sírt a temetőben. Itt nyugszik Hitre Éva és Ihászy Tamás. Nem tudtam időben szeretni. Nem hagytam magam időben szeretni. Most már, ameddig élek, neki van igaza. Megszégyenültünk egymáson. Békét kötöttem, de nem létezik. Nem kötöttem vele békét, és most már örökre létezik. Mert a beváltatlan megbékülés tovább tart, mint a halál.

A lehetőség, esély és mulasztás összefüggéséről Szőcs Zoltán (Gyökerek ölelkezése, 2020) azt írja:

Addig kell cselekedni, adni, válaszolni, reagálni amíg lehet. A rendelt idő leteltével minden emberi lehetőség megszűnik a beavatkozásra.

A bűnök (mai, eufémisztikus megfogalmazás szerint: a hibák) elkövethetők gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. A mulasztás sajátos válfaja a bűnnek. Mulasztani ugyanis nem csupán tettekben lehet; nagyon is lehet szavakban és lehet az el nem gondolt gondolattal is. Ezért a mulasztás a bűnöknek mintegy koronája, de abroncsa is.

Hányszor gondolunk vissza sajnálkozva, szégyenkezve, lelkiismeretfurdalással egy-egy ki nem mondott mondatra, szóra, gesztusra, kézfogásra, ölelésre, amelyek elmaradása, hiánya fájdalommá válva visszavonhatatlanul bennünk terebélyesedik, növekszik, nyom és szúr.

MULASZTÁSAINK

Mulasztásaink felhők.
A széllel kergetőzve
még elérhetnénk őket.
Ha leszakad az ég,
örökre mieink maradnak.

Befejezetté válva,
megváltoztathatatlanul,
a derült ég dacára,
életfogytig árnyékolnak.

(dszg)