Heltai Gáspár: Kilencvennyolcadik fabula
Heltai Gáspár Uram Értelmes Utánvetésivel.
Egy madarászról és a madarakról
Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: "Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?" Felelé a madarász: "Várost építek itt."
És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: "Ó, ember, ember!
Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!"
ÉRTELME
E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselőkből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomolt, és nyavalyás élet leszen belőle.
Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne?
Pusztaságban lészen birodalmok.
Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek.
A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet.
De az Isten sem siet, sem késik. Jövel.
Egy madarászról és a madarakról
Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: "Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?" Felelé a madarász: "Várost építek itt."
És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: "Ó, ember, ember!
Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!"
ÉRTELME
E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselőkből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomolt, és nyavalyás élet leszen belőle.
Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne?
Pusztaságban lészen birodalmok.
Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek.
A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet.
De az Isten sem siet, sem késik. Jövel.