Bartalis János: A hó alatt nem alhat a vetés…

Kint tél van, de bent
vérszínű virágok nyílnak – a lelkemben.
Halál. Kétség, mardosó önvád – – –
Sohse lesz-e másképp?…
A hó alatt nem alhat a vetés?

Lelkem hava alatt
a Te vetésed meg nem pihen –
Uram!
Meg nem nyugszik, ki nem simul,
E mély tó mindétig hánykolódik, forr.
Nincs csend e nagy birodalomban.
Csak örökös pokol.