Tompa László: Úton a Jóság elébe

Testvéreim, kiket már
Fojt a sok könny meg a vér,
Még tudtok-e bízni néha,
Hogy a Jóság visszatér?

S ilyenkor szíveteknek
Enyhül-e zord hidege?
S bent minden kis zugocskát
Tisztára sepertetek-e?

Hogy egy reggel, ha halkan
Megérkezik, s kopog:
Méltóképpen lehessen
Őt majd fogadnotok?

Vagy még jobb lenne: kívül
A városon, kövek,
S tövisek közt, dalolva,
Elébe mennetek.

Mert Őt csak helybe várni,
Tétlenül, – még nem elég:
Csak azé Ő, aki érte
Megvív s lehajtja fejét.

Ám azzal el is mulat majd –
Csak ennyi az egész titok:
Várjuk mind megjavultan –
S akkor Ő: jönni fog!