Petri Mór: Hitet!

Mohi pusztán volt már egyszer
Egy nagy átok, végítélet.
Várnánál a másik, ahol
Újra minden semmivé lett.

Hanem aztán jött Nagy Lajos
Három tenger határával
S Mátyás király reneszánsza
S Kinizsi Pál a kardjával.

Csele patak… Romhány, Vadkert…
S jaj, Világos… Ami történt
Minden tájon, a hosszú sort,
A sok véres szörnyű törvényt –

Kihevertük. – De az Isten
Újra ránk mért egy nagy csapást,
Civakodó ördög bíztat:
Ásd a vermed, magyar, csak ásd!

Megrontotta valami bűn
Lelked megint, bizony nyomja,
Ha nem is már: visszavonás.
Így kerültél Trianonra.

De múltadban – bár a pokol
Tüze lángolt fel alattunk,
Mégis, mégis, mert élet hitünk –
Mindannyiszor feltámadtunk.

Jó Istenünk, ha volt bűnünk,
Erényünk is akad nekünk.
Hűséggel, de ezer éve
Becsülettel álltuk helyünk.

Emeld fel a küzdő vitézt,
Kit a balsors leterített,
S vezesd vissza a nagy múltba
És adj hitet, újra hitet!

Budapesti Hírlap, 1925. ápr. 21.