Lovag Henriquez Henrik huszárfőhadnagy és a nyíregyházi, XIV. „Hadik” huszárok hőstettei

A nyíregyházi huszárok ázsiai hadosztályok ellen indultak attakra 1914 augusztus 25-iken. Az ezred egyik főhadnagya, lovag Henriquez Henrik azt a nehéz megbízást kapja, hogy mint hírvivő patrul tartsa fenn a többi harcoló csapatokkal az összeköttetést. Henriquez a gyilkos ágyútűzben fényesen megoldotta feladatat. Csak annyi ideje volt, hogy lovat cseréljen, maris újabb parancsot kapott; keressen érintkezést az önállóan operáló csapatok parancsnokával s tudja meg, hogy az egész fronton hogyan áll a csata. Henriquez főhadnagy megsarkantyúzza a lovat, kardja sincs, fölölőleges az most, csak nehéz revolvere log a vállán zsinóron. Gránátok süvítenek a feje fölött, néhány lépesre ellenséges srapnelek explodálnak, Henriquez főhadnagy nem tér ki, messzelátóval kémleli a terepet erre is, arra is, hogy noteszébe feljegyzéseket, rajzokat készítsen.
Egy domboldal mögött fontos pozícióból az ellenség rettenetes ágyútűzében egy gyalogsági századunk kénytelen lépesről-lépesre visszavonulni. A század négy óra hosszat hősies halálmegvetéssel tartotta magát, most elestek a tisztjei, a sorok megtizedelve, Isten irgalmazzon nekik visszavonulásuk éppen az orosz agyuk tűzvonalába esik. Henriquez főhadnagy latja ezt es a század élére vágtat. A száz ember eletet csak vakmerő szuronyroham mentheti meg. — Utánam földiek! — kiáltja a főhadnagy. A bakák szuronyt szegeznek és elszántan kivetik a huszártisztet. A roham sikerül, az ellenséges gyalogság visszavonul, a domb a mienk.

In: Bene János; A nyíregyházi huszárok