Tűz Tamás: Megfútták a harsonákat

Megfútták a harsonákat!
    Nem kívülről, de belül.
Csodálkozhat is a század,
    hogy e nép mily emberül
víjja félelmes csatáját
    s poklok ellen törni kész.
Nagyra akkor nő, ha vágják
    s mérhetetlenül vitéz.

Jerikói fallal zártak
    körül minket a gazok.
Szívünk, szánk hiába lázadt,
    senkisem oltalmazott.
Kardhoz kellett nyúlni bátran,
    mert a szó már nem segít,
Élet sarjad a halálban
    s nyer, ki mindent elveszít.

Mint az elszánt apró vad ha
    a farkassal ölre megy,
úgy elbámult most a csalfa
    tűzokádó szörnyeteg.
Lenne bár maga a sárkány,
    volna hétezer feje,
vissza akkor se hátrálnánk,
    harcba mennénk ellene.

Mint az eb, ha gyáván iszkol
    s félelmében fölvonít,
hőssé serdült fiainkról
    futnak most a harckocsik.
Fújjuk egyre harsonákat!
    Csak ledől a szörnyű fal
s szabad szóra termett szánk majd
    diadalmas dalt rivall!

                                          1956. október 27.