Szász Károly: Sírvers
Goethe, Homár, Shakespeare, Moliére, Dante s Nibelungok
Hű magyarázóját – itt borít a feledés.
Heine, komor humorod, – Moore, lágy csengésű danáid, –
S Lord Byron s Hugo, szertelen álmaitok
Hjában idéztem föl; ti se tudtok róla, világ sem,
Hírnevetekből rám egy sugaracska se süt.
Ám de ha kit szereték, akinek szolgáltam erőmmel,
S jót tettem valaha: puszta síromra ha mind
Egy rózsát ültet, ha csak egy szem fűmagot elszór,
Vagy ledug egy csemetét: kert lesz egész temetőm.
Vagy ha – hisz emberek úgy szoktak – majd hál fejében
Egy kövecset dob rá: lesz poromon pyramis!