Matók Leó: Rabsonné vára*

A völgyet, hol a nőszirom
Virulva nőt, tetézi rom,
Ez a Rabsonné vára.
Zöld mohaszőnyeg vad kövén,
S átlátni felhők nagy ködén
A székely Hargitára.

Körötte izzó rózsalánc,
Felette lenge lepketánc
És véghetetlen távol
Megreszketett egy lomha fa,
Mint hogyha vére zsongana
Egy halk harang szavától.

Hó csillogott a hegytetőn,
S az oldaláról reszketőn
– Szívére hullt a bája –
Csókosan felém remegett,
Mint Erdélyből jött üzenet,
Egy pásztor furulyája.

A nép elárvult idelenn,
A Hargita ma idegen,
Más népek élnek ottan.
Tavaszra ősz jön, télre nyár,
Fölöttük némán áll a vár,
Sötéten és halottan.

Szombathely, 1947. december 31.

* Valószínűleg az Árpád-korban épült vár romja a székelyföldi sóvidéken, Illyésmező közelében