Ferke Ágost: Ti csüggedtek?
Ti csüggedtek, kishitűek?
Otthonülő, ágybanháló boldogok?
Nyújtózkodtok jóllakottan,
S a »búbosban« álmosító tűz lobog…
S nem tapad az arcotokra
Verejtéktől, vértől csapzott hajatok;
Mert mi azért vérzünk itten,
Hogy ti otthon ágyúszót se halljatok!...
Ti csüggedtek, kishitűek,
Amíg magyar erő küzd a végeken?
Most tör ki a gyáva kétség
Asszonyokon, pipogyákon, véneken?
Most, amikor rugaszkodunk?
Mikor már csak egy-két döntő-viadal?
S letiporjuk ellenünket…
S ránk köszönt a büszke béke-diadal?!
Ti csüggedtek, kishitűek,
Míg mi állunk rendületlen, keményen?
Mert itt bizony nem vesz erőt
Elfásulás a győzelmi reményen!...
Pedig annyi baka-tűrés
Megőrölne vértanúkat, szenteket;
S többet az a dicsőséges,
Megfeszített Megváltó se’ szenvedett!
1918