Füzesi Magda: Naplemente
/A soproni Gyóni-szobor előtt/
A világ végén valahol
jeltelen földben nyugszik teste,
ahol ágyú s gránát tarolt,
a halált hiába kereste.
Hazátlan holtak vadonában
már nem riad a csatazajra,
nem fáj a szél, nem fáj a tél sem,
pillangó szárnya betakarja.
A költő versbe öltözik
Isten alkotta ég alatt.
Tán kikacsint a végtelenből
és örökre fiatal marad.