Szabó Géza: Ezer éves…

Ezer éves a magyarnak a hazája,
Még sincs benne biztos helye s jó tanyája!
Még sincs benne nagy öröme, büszkesége;
Sírba szállott régi, híres dicsősége.

Igaz ugyan: művelődünk, okosodunk…
Volt Széchenyink, volt Deákunk, volt Kossuthunk.
Hej! csak, bár csak Kossuth Lajos apánk élne!
A magyar a fél világtól ma se félne!

Mik vagyunk most?...Átokverte szolga népek…
Akiket a „visszavonás” átka tépnek!
Akiket a „pártoskodás” bűne szaggat…
Óh, ez engem egyre búsít, nagyon aggaszt!

Csak cifraság s mulatság kell a magyarnak,
Oda se néz szenvedésnek, búnak s bajnak…
„Búzatermés”?... Már előre el van adva…
És az árát a korcsmáros zsebre rakta.

Ősi telke betáblázva… száz helyen is!...
Évről-évre üresen áll a verem is.
Hej! de „puccra”, pántlikára kell a lánynak,
Már manapság „Koldusék” is bálba járnak.

És ez így megy napról-napra, évről-évre…
Édes népem, szegény népem, térj már észre.
Óh, szeresd e drága hazát, szentelt földet,
Hol a munkás, dolgos ember vajban fürdhet!

Hol az arany búzakalász tengerárja
Az aratót víg danára várva várja…
Ahol minden lépten-nyomon áldás fakad…
Óh, csak dolgozz! Csak ne bízd el ember magad!

Ezer éves a magyarnak a hazája…
Lesz még benne nagy öröme s jó tanyája!
Hej! csak, bár csak: Kossuth Lajos apánk élne!
A magyar a fél világtól ma sem félne!

1897