Babits Mihály: Csonka Magyarország
Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőkét! A tiétek
zavaros, mint mocskos habja! ti leborultok az Ércbálvány előtt!
döntsön az erőszak!
s döntött az Erőszak…
mi jogotok beszélni többé?
Nekem van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem kiálthattok már:
én elkiálthatom:
Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó trombitája! szólj!
falak, omoljatok hangjaitól!
Gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában! mert borzasztó az Igazság a gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzong az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben! árad
a vizekben! Óh tiszta, éles trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint ahogy nem
hallgat fájás az idegenben, míg megvan a betegség…
nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér…
nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér…
nem hallgat a szél, míg él…
Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom:
I g a z s á g !
It eldobtátok ezt a szót, mint bolond a fegyverét, szegény
testvéreim! s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta kezetek,
meztelen
mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát ütheti esztelen
sem lázadni nem tud, sem meghajolni az Ércbálvány előtt igazán –
de hát az ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Van-e reményed abban?
a sötét utakban?
Nem! – Csak a napban!
mely céget a kövön és ragyog a patakban.
Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak!
s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De én azt mondom: dönt majd az erős Nap!
Kitárom tiszta szavamat a Napra.-
*
Ti eldobtátok a trombitát,
zeng, nem a ti kezetekben,
de a trombita zeng tovább,
hanem a vízben, a hegyekben,
Erdélyben, felvidéken,
az égen,
s bennem!
Én sohse mondtam: „Dönt majd az erőszak!” – most mondhatom: „Nem, Nem!”
1923
