Nigó Károly: A Don-kanyarban

A Don-kanyarban arat a halál,
De arcvonalunk büszkén, bátran áll.
Védjük a vallást, védjük a hazát,
Elrebegünk néha egy-egy imát,
Mert itt az élet szurony és golyó,
A Don-kanyarban hulldogál a hó.

Puskáink csövét belepi a dér,
A fehér havon piroslik a vér.
Csupa rom van ott, a házak helyén,
Megfagy a könny az emberek szemén.
Olyan itt minden, mint egy jégkohó,
A Don-kanyarban hulldogál a hó.

Géppuskák torka ropogva zenél,
Robban a gránát, törik az acél.
Vérző testeken lángol a pokol,
Nincs irgalom és kegyelem sehol,
Lángol a part és lángol a folyó,
A Don-kanyarban hulldogál a hó.

Tűrjük a poklot, tűrjük a fagyot,
Álljuk a harcot, a vad rohamot.
Szent hadak útján győztesen megyünk,
Szebb jövő álmát hordja fegyverünk.
Mert pusztul, lángol a gyilkos bitó,
A Don-kanyarban hulldogál a hó.

Don-kanyar, 1942. október