Vargha László: Eredj vissza fecskemadár

Isten hozott fecskemadár,
Bús szívem már régóta vár,
S mégis, most, hogy itt vagy vélem,
Bánatomat jobban érzem.

Látod, látod fecskemadár
Régi hazád egy csonka vár,
Dühös ebként tépték széjjel,
Kíméletlen, durva kézzel.

Ez a nemzet könnyezve vár,
Sírhatsz te is fecskemadár,
Nem találsz itt mást, mint könnyet,
Bánatot az öröm helyett.

Miért jöttél fecskemadár?
Nincs itt tavasz, nem lesz itt nyár,
Szíved itten csak bút talált,
Lassan ölő, csendes halált.

Ne csicseregj fecskemadár,
Nincs itt fénylő, szép napsugár,
Nincsen öröm, nincsen vígság,
Szomorú lett ez az ország.

Fecskemadár, ne rakj fészket,
Nincsen itten szép kikelet,
Nem virágzik itt a rózsa,
Rég lehullott a lomb róla.

Eredj vissza fecskemadár,
Úgy sem tarthat el a határ,
Bánat borult a dalodra,
Viharos ég a magyarra.

Szállj el, szállj el fecskemadár,
Oda, ahol eddig voltál,
Nálunk soká úgy sem bírnád,
Könnyeidet mind kisírnád.

Szomorú a magyar nóta,
Fecskemadár indulj útra,
Új hazádban víg nóta vár,
Isten veled, fecskemadár.

Fecskemadár, - fecskemadár,
Ha majd itt is lesz napsugár,
S derűs ege a hazámnak,
Visszavárlak, - visszavárlak.

1921