Rosty Kálmán: A Szűz Anya bölcső dala

Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!

Jő az angyal puha szárnnyal,
Forgat égi füstölőt
S hint az édes illatával
Fölleget fejed fölött.
Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!

Rózsabimbót szór hajadra,
Hol tövis lesz majd elég
S csókot Istenajkadra,
Hol mosolyg a szende bék; Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!

S más ezüst angyalka lebben
Csillagúton te feléd,
Véle kis galambcsa reppen
Hozva mennynek levelét.
Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!

Hoz az angyal pálmaágat
Kormánypálcád ez legyen;
A galamb megfészkel nálad
Itt ül, itt búg, nem megyen.
Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!

Legyen álmod csöndes, enyhe!
Angyal őrzi s kis galamb,
Míg Atyád fönn véd a mennybe’.
Ők virrasztnak itt alant.
Ó, pihenj csak jászolágyon
Gyöngyvirágom, napvilágom!
        Hű anyád
        Zeng danát
    Édes fiam! kedvesem!
    Szunnyadozzál csendesen!