Sinka István: Kivándorló

Bézárolva ablak,
bézárolva ajtó,
hiába kopogtat
rajtuk könyörgő szó.

Próbálja a szívem,
de senkise felel,
s próbálja mégegyszer
minden énekivel.

Szememből két könnycsepp
a fakilincsre lép,
s alszik tovább a csend
de szólal a sötét:

e ház lakóját, jaj,
a sors félredobta;
magyar volt, s elment a
hulló csillagokra.