Reviczky Gyula: Béke-gondolatok

Csak harc! Örök harc minden áron!
Eleje nem volt… lesz-e vége?…
Mikor lesz már csönd a világon.
Mikor lesz már igazi béke?
Meddig fog harcban vér ömölni?
Meddig fog embert ember ölni?

Ki itt a hóhér? Ki a zsarnok?
Király? Népszellem? Államérdek?
Ki hozza létre mind e harcot?
Kin szárad annyi ember-élet?
S ki fogja elmondani végre:
Pihenjetek meg! Itt a béke!

Ah, soha senki! Nem az ember,
Nem a királyok, nem az Isten,
Ki váltig csak gyilkolni rendel…
Természetünk a bűnös itten!
Az ember, éppúgy mint a féreg,
Gyilkosság nélkül meg nem élhet.

Ki, gyönge bár, ellenszegülő,
Azt meghódítja majd a kardvas.
A tehetetlen nép az üllő
S kalapács az erős, hatalmas,
Ez zúzta szét mindig a gyengét,
Hajdanta és korunkban egyképp.

Veréb, egérke, nyúl a sastól,
Tigristől medve, ló remegnek.
Erős a gyengének parancsol
S a katonának fejedelmek.
Mind vérszopók, mindnyájan ölnek!
Csak gyilkosok lakják a földet.

Királyok, büszke hadvezérek!
Mindig folyt vér a harcmezőkön.
Kell, hogy legyen örökre vétek,
Ágyú, szurony, ki népet öljön;
De jaj a bűnnek a jaj azoknak,
A kik vérontást létrehoznak!