Gellért Sándor: Más egekben

Őrnagy úr Petőfi,
jelentem alássan:
Amennyire lehet,
magamat beástam.

Öreg ágyú öreg
komondorként dörmög,
vinnyognak a golyók,
mint a kutyakölykök.

Van egy szegény baka
ezerbaj-munkában.
Ön se húzta másképp
közlegény korában.

Egybe jelentem, hogy
húsvéti harangra
én is avanzsálok
az őrnagyi rangra. -

S látom, amint fordul.
Lépése zajától
zeneg-bonog a kék
a tószínű távol.

Mert ő, ki nem tudná,
más egekben lakik,
holott rózsaszínben
a mese hajnallik.

Elkószál az idők
nagy füzesei közt
így néhanap, hiszen
költő, vagy mi a szösz!?

Megy most Bem apóhoz,
híres generálhoz.
Szól hozzá apjához,
vissza az fiához.

Bizonnyal megesik,
én is őrnagy leszek.
Hátulról szemlélem
majd az ütközetet.

De ha bús kedvem az
ő egükbe átvág:
a tizenkét pontok
megvalósítását

kezdem követelni
Cegléd piacáról
(zeneg-bonog a kék,
a tószínű távol).

Akkor, haj! - mint aki
bolondul berugott -
utánam, székelyek,
kondor hajú kunok.

Almáspej lovakkal
oldalamon máris
őrnagy úr Petőfi
és Bem generális.

1942, Oroszország