Sajó Sándor: Petőfi ellen
Zordon Kárpátok, fenyves, rengeteg.
Tán csodálod, – mint csak mit neked!
Nem ott születtél: bölcsőd és hazád
Ez a nagy alföld, tenger-rónaság.
Óh, jó Petőfi! nagy poéta vagy,
De földed nem szebb, tán csak gazdagabb.
Fúvon hát én is büszke énekem:
Síkságod, nyájad, mint csak mit nekem!
Utat se lelve, bolygó utamon
Kevés az árnyék, több az unalom.
Egyhangú minden, minden oly lapos,
Az ember port nyel vagy sarat tapos.
Egyszóval mondva: akármi legyek,
De sokkal szebbek ott fönn a hegyek!