Kovács Elemér: Tejgazdálkodással kapcsolatos babonák Farkasfán

1. A tej. Ha a tűzhelyen elfut a tej, le kell sózni, mert a tehén tőgye kisebesedik. Ha tejjel dolgoznak nem beszélnek. Nem illő a fejőre ráköszönni. Régen az asszonyok a felső szoknyájukat a fejükre borították és úgy fejtek. A tejet nem az asztalról, hanem a padról viszik el. Az eladott tejbe vizet öntenek és a gazdasszony ujjával belenyúl, hogy a kemence falára keresztet rajzoljon. A kannát nem viszik üresen haza, hanem kenyeret, vagy sót tesznek bele a tehénnek. A tejet nem szabad megköszönni, hanem azt kell mondani, hogy köszönöm a szívességét. Tejet régebben nem adtak a gyerekágyas asszonynak, mert azt tartották, hogy fehérfolyást kap.

2. A vaj. Köpülés közben, hogy a vaj előbb összeálljon, a következő verset szokták mondani:

„Kelj vajam, kelj,
Kertek alatt hasas asszony
Írós vajat kíván.”

A köpülőbe, hogy hamar összeálljon a vaj, ecetet és kis nyírfaágat tesznek.

3. A tehén. Vásáron, hogy az új tehén hamarabb szokjon meg, a gazda köténnyel beborított kézzel veszi át a kötelet. A megrontás ellen a takácstól hozott, víz nem látta vászonnak rojtját levágják és az istálló ajtaja fölé teszik. Szent György napján – az első kihajtásnál – a tehenet a patakról hozott vízzel meglocsolják – villámcsapás ellen; vakondtúrással megdörzsölik, hogy olyan kövér legyen. Szokás még vánkossal megsimogatni ugyanazért. Ezen a napon tojást tettek az állat elibe; ha rálép, úgy szerencsétlenséget, ha ne, akkor szerencsét hoz a gazdaságra. Seprűvel is megsimogatják, hogy úgy vásson el, mint a seprű; fejszén keresztül léptetik, hogy olyan éles foga legyen. Igézés ellen mosdó vizet csinálnak.
Ismerik a csont elásással való rontást. Ezt meg kell keresni és elégetni. A megkeresés füsttel történik. Igézés ellen használják még azt a módot is, hogy a gazda szeme szőrével füstöli meg az állatot. Ezenkívül sok más gyógyítási módot, pl.: férfi gatyával, menstruációs ruhával, kifordított férfi sapkával. A rontás ellen úgy védekeznek, hogy két asszony nap között fogott kígyó nyelvét az igába teszik. Többször megtörtént, hogy a borjú fekete kutya alakjában elment a háztól. Az erdőben nagy szél támadt; mire a teheneket összefogták, mind meg volt fejve. Boszorkányok megfejték. Karácsony böjtjében a tűzhelyen összekotort hamu tehénpatát mutat, úgy abban az évben elpusztul a jószág. Ilyenkor nem szabad foltozni, hólyag lesz a tehén szemén: répát, kását főzni nem szabad: tetves lesz. 2 karácsony között az asztalra – tarisznyában – korpát, vöröshagymát, fokhagymát, sót tesznek, rontáskor ezekkel etetnek. Az asztalra kenyeret is tesznek. Újévkor felszentelik az embereknek és a lábasjószágoknak elosztják. Hágatni pénteket, kedden nem jó. Hajtáskor nem szabad ráköszönni a hajtóra és a fehérnép ha üres korsóval megy, el is kerüli. Hogy üzekedjen, pók tojását adják kenyérben a tehénnek. Ha a tehén első borjúja üsző:a gazdaság emelkedik, a bika szerencsétlenséget hoz. Borjúzáskor semmit nem adnak ki a házból. A tehénnek, hogy jobban felejtse az eladott borjúját, a borjú szeme szőréből vágnak le és azt a tehénnek adják kenyérben.

ETHNOGRAPHIA – NÉPÉLET A Magyar Néprajzi Társaság Folyóirata XLIX. évfolyam 1938. 1–2. szám