Horváth Imre: Feltámadás felé

Mi jártunk hajdan Volga, Brenta partján?
Regébe szőtték egykor a nevünket.
S ha jámbor népek hírünk meghallották,
Így imádkoztak: ments meg Uram, minket!?

Nekünk volt régen Hunyadink, Kinizsink,
Hollós Mátyásunk és Nagy Lajosunk?
Mi voltunk hajdan hatalmasok, büszkék –
S most alázottak s tiprottak vagyunk?

Nekünk volt egykor Bocskaink, Bethlenünk,
Nagy Rákóczink és Kossuth Lajosunk?
Mi vívtunk annyi fényes nagy csatát –
S most rab módjára láncot hordozunk?

Mohi fergeteg, nagy mohácsi vész
Nem bírt mivelünk, akárhogy viharzott –
S most látjuk-e, hogy kik ássák a vermet
És kik húzzák az ítélet-harangot?

Ha látjuk, akkor kiáltsuk feléjük:
Kevély poroszlók hiába kacagtok!
Csak erőt gyűjteni borultunk a földre
És átölelni minden magyar hantot…
Aztán felkelünk s letépünk magunkról
Minden láncot és idegen cafrangot…!

1920