Dubovay Géza: Hősök emlékünnepére

Gyászba borult szívvel siettünk ma
Urunk, Te szentséges hajlékodba,
Ide vonz szívünk,
Amikor a múltra emlékezünk.

Megjelennek előttünk hőseink:
Hazáért halt gyermekink, férjeink,
S az édesapák,
Kik dicsőségnek álmát alusszák.

Mi pedig reménytelen lélekkel
Küzködünk nemzeti életünkkel.
Koldusok lettünk,
Lehanyatlott régi dicsőségünk.

Nem minékünk terem Bánát síkja,
Nem a mienk Kárpátok hegylánca,
A kincses Erdély,
Tenger kékje és a „nyugati vég.”

De ne bántsa ti szent álmaitok,
Szétszaggatott gyászos országotok.
Szent erős hitünk,
Felragyog még régi dicsőségünk.

Neveteket kőbe véstük itten,
De emléktek itt él szíveinkben,
Hogy intsen minket:
Szent Hazánkért feláldozni mindent.

1923