Szabolcska Mihály: Tiszteld a gyermeket

Tiszteld a gyermeket, ki tudná előre
Melyikből mi válik, mi lesz a jövőbe’.
Hány egyforma gyermek játszott hajdanában
Názáreth mezőin, Názéreth porában!?
- Tiszteld a gyermeket!

Tiszteld a gyermeket, ki tudja miféle
Csodálatos hajnal szunnyad a szívébe?
Lelke mozzanását ma még alig látod,
S egykor fénnyel szórja tán be a világot!
- Tiszteld a gyermeket!

Tiszteld a gyermeket, zárt levél a lelke,
Csak az Isten tudja, mi van írva benne.
A dicsők, a hősök s mind a legnagyobbak
Egykoron együgyű kis gyermekek voltak.
- Tiszteld a gyermeket!

Tiszteld a gyermeket, ha koldus nyomorba
Sorsa úgy dobná is ki a szemétdombra.
Ott teremnek sokszor az új-eget látók,
Az apostolok, a próféták, megváltók.
- Tiszteld a gyermeket!

Tiszteld a gyermeket, s érező szíveddel:
Csókold meg, öleld át meleg szeretettel.
Hátha ez a csókod lesz az ihletése,
S egykor milliókat melegít fel véle?
- Tiszteld a gyermeket!

1909