Oláh Gábor: Szép asszony

Oly szép vagy, mint a megszületett hajnal!
Körül ölellek vágyódó sóhajjal,
Szépséges asszony, földre szállt világ!
Mennyország testet öltött üzenetje!
A mint benézek tiszta kék szemedbe :
Szemem a lelked lelkéig belát.

Oly ártatlan vagy, mint egy égi angyal!
Az ég bubáját hordozod magaddal,
Egész mennyország vagy kedves magad!
Dalom fehér galambként száll utánad,
Nyomodban aranyköd fátyola támad,
Lépted nyomán virág! virág fakad.

Ó boldog férfi, ki mosolygni látod,
Rád mosolyogni ezt a szép világot!
Ki gerlekacagását hallhatod!
Kit átölet karjának koszorúja!
Kit megcsókolhat édesen pirulva!
Ki kebled bölcsején elringatod.

És mégis! Mégis! Sírni szeretnék én!
Hogy istennek e legremekebb képén
Nincs írva, nincs, dicső feltámadás.
Virágos fa, melynek lehull virága
S öltözi meddőség átkát magára.
Piros ígéret — sötét nem adás.

Te drága nő! Ha gyermekajk csengője
Nem lesz soha dalaidba beszőve,
Szépséged, léted: egy nagy tagadás!
Virágos ravatal bűbájos voltod,
Az élet nagy halottját rejtve hordod.
Szépséged nem örökli soha más!

0 siratom, siratnom kell, hogy ennyi
Szépség, erő nem tud mását teremni,
Hogy elmúlik, mint árnyék, hirtelen.
Megállítnám rohantát az időknek!
Hogy bár piramisok, hegyek ledőlnek,
Te állj, virulj: szépség, báj, szerelem!