Szabó Pál: Levél (Sértő Kálmán érdekében) Hatvany Lajoshoz

[1932]

Méltóságos Uram!

A Sértő Kálmán közös barátunk érdekében írott nagyon kedves és meleg levelére csak most tudok válaszolni, mert az utóbbi hetekben nem voltam idehaza. Éppen az ő falujában is jártam Baranyában és persze, érdeklődtem ott róla. A fiút én is nagyon szeretem, mint ahogy minden paraszttörekvést szeretek, amely fölfelé való… szóval, nagyon érdekel engem ez a dolog.

Hogy megmondjam: Baranya a törpék országa, ahol is a törpék közül nőnek ki az óriások, Sértő Kálmánok, Nagy Ferencek – esetleg. De van úgy, hogy ezek az óriásnak indult emberek valahogy mégis letörnek, lemaradnak. Lehúzza őket valami, valami fene, nyavalya. Így van ez az egész Dunántúlon. (Nagyatádi Szabó).

Az én népem a Tiszántúl, az egészen más. Különösen Bihar. Biztos, hogy ez a nép fogja megteremteni a jövendő Magyarországban a nagyon égető szükséggé vált tisztultabb életformát. Ezekből a bitang pofázásokból ki fogja emelni az Embert. Tehát Sértőnek jó volna ez a környezet. Ha nem is nálam, de a falumban el tudnám a fiút helyezni jó helyen. Én is foglalkoznék vele, de meg a fiatal papunk biztosan. Nem buta, elfogult istenkedéssel, hanem annak rendje, módja szerint. Itt a parasztok is kemény, öntudatos népek, s az intelligencia között is van némi megértés. Lehet, hogy egy hónapot nálam töltene a gyerek. Nem szabad elszakítani a földtől egyelőre, tanulja meg még jobban szeretni. Később aztán majd lenne valami. Az, hogy szeret az asszonyok körül ténferegni, szeret inni, még nem volna olyan nagy veszedelem. De csak természetes, hogy senki, a legnagyobb művész se futhat bolondul nyers ösztönei után. Hiszen jómagam is néha bizony térdre fanyalodok a nyitott csap előtt, mert hát valami úgy hajszolja az embert… de hát csak akkor, amikor nagyon muszáj. Akkor: amikor szinte belerokkan az ember ennek a kirabolt, bitang magyar életnek a keserűségébe.

Ha más megoldás nincs: én vállalom a fiút. Valamelyik jobb háznál lenne, naponta bizonyos órán találkoznék vele, nálam és lehet, hogy ki tudunk alakítani neki egy munkakört. Könyveim vannak, és ezeken felül én is tudnám valamilyen biztos és tiszta irányba indítani. Meg kell neki érteni azt, hogy ha valaki Írónak, Költőnek is indul: azért nem muszáj föltétlenül Pesten élni! Éppen ezt pofáztam Kodolányinak is, Erdélyi Jóskának is és másnak.

Ha időközben valami jobb nem jött, kérem szíves válaszát…

A parasztság nevében én is köszönöm a Sértőért való fáradozását, válaszát várom és vagyok

őszinte nagyrabecsüléssel,

tisztelettel

SZABÓ PÁL

Levelek Hatvany Lajoshoz. Szépirodalmi, Budapest, 1967.