Jakab Ödön: Az Alföld magyarjaihoz

Sokáig némán ölt a honfibánat.
De most szárnyára eresztem e dalt,
Hadd verje fel az alvó palotákat,
Miket földjén az Alföld öle tart,
Sikoltson be a tanyák ablakán,
Mint mennydörögve zengő fergeteg:
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Nem hallod-é, hogy végbe mi megyen
Petőfi szíve szent pora fölött?
Nem hallod, hogy a büszke székelyen
Gyalázó láncok bilincse csörög?
Hogy sírnak ott a folyók, patakok,
Hogy sírnak ott a zúgó fenyvesek!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Az ő határa nem buja homok,
Mely délibábos napsütésben ég:
Nehezen tördelt barázdasorok
Göröngye termi barna kenyerét;
De semmiért se adná ő cserébe
Azt a földet és barna kenyeret!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Terített asztal az alföldi sík,
Ezernyi ínyenc áldással tele,
Ámde Erdélynek, a Kárpátokig,
Egy-egy nagy láda mindenik hegye,
S e tulipános ládák rejtik ott
A te irigyelt, sok-sok kincsedet!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

S nem csak kincseid őrzi ez a nép
Hűségesen sok század óta már,
De eleven gát szilárd falaként
Véd, hogy ne öntsön el idegen ár.
S most hagynád cserbe’, mikor áttörék
A rázúduló szennyes elemek?
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Fel, fel serényen! A nagy óra int!
Henyén tűnődni tovább nem szabad!
Dicsőbb meghalni hősi módra, mint
Gyáván tengődni rabláncok alatt!
Csak rövid éltét nyújtá hosszúra,
A ki honáért ifjan elesett!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Mi nem kívánjuk senki birtokát,
De a miénk’ sem osztjuk senkivel!
Ha folyni kell a vérnek még tovább:
Hadd folyjon hát a végső cseppig el!
Hadd legyen piros – vértől lent a föld,
És tűztől fent az égi mennyezet!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Csak bátor szív kell és honszeretet,
S erős kezünkbe bosszuló gyilok;
Zászlóról, kürtről, a jó kikelet
Megígérte, hogy gondoskodni fog:
Virágos zászló lesz minden faág,
S kürtök lesznek a harsogó szelek!
– Ébredj, magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!