Havas István: Vándormadár

Vándormadár, ne menj most Afrikába,
Az égi úton evezz közelebb,
Testvéreinkhez a régi hazába,
Oda, hol most tort ül a gyűlölet.

Szívük vad kínban, lelkük rabigába’,
Örökös télben testük didereg,
Ó, szánd meg őket, nótás kis madárka,
A csüggedőkbe önts reményeket!

Hirdesse nékik ártatlan dalod:
A legvadabb tél zordja sem örök,
Most sem, hogy csontig érzik a fagyot.

Kétségbe egy se essen közülök,
Keserveikre jön még óra…
Mi készülünk már a találkozóra.