Harsányi Kálmán: Légy büszke, ifjúság!…

Légy büszke, ifjúság, tiéd a holnap,
A nagy jövőnek véres hajnala!
Légy büszke, ifjúság, a te karodnak
Erőre mása nem volt még soha!
Ó higgyetek a költő jóslatának,
Mely tőletek jő, bárha benne támadt:
Nagy kor közelg s valóra váltva mind
Betölti végre égi álmaink.

A véres hajnalt már közelgni látom,
S lázas gyönyörtől lelkem megremeg;
Megálmodám s tiéd vagyok nagy álmom,
Vagy élnék mg, ha nem volnék tied?
A költő álma az, mit népe érez;
Milliók szívéből vág utat szívéhez
A néma ajkról elszálló ima, –
Mert benne kell szózattá válnia.

Nagy kor közelg, – légy büszke, ifjúságom,
Hogy benne élsz és végig küzdheted!
Ma még a béke leng egész hazánkon,
De holnap tán a föld már megreped,
S ha megrepedt: a Curtiusok ezre
Versenyt rohan felé, halált esengve,
S nem éli túl, ki nem hullhat bele,
A meghasadt föld hőssel lesz tele.

A hármashegynek ezredéves bérce
Egy nemzedéknek lesz tán sírjele,
De szabad nép borul majdan fölébe,
S nem bír meg többé a bakó vele.
Légy büszke, ifjúság… te léssz a fáklya,
Mely átvezetsz a szabad Kánaánba,
S bár csonkig ég a fáklya, véle még
Meggyújtod ott a szent oltár tüzét.

Légy büszke, ifjúság… szent munka vár rád,
Szentebb e földön nem volt még soha!
Virradni kezd… a szabadság oltárát
Elönté már a hajnal bíbora…
Ó lásd meg hát és törj feléje bátran,
Vessz el dicsőn, ne vessz el szolgaságban,
Tiéd a holnap, oltár vár reád,
Küzdj s halj meg érte, büszke ifjúság!