Szabó Mihály piarista kispap, nemzetőr

Kegyesrendi kispap volt, midőn a veszélyben levő haza segélyért kiáltott hű fiához. Szabó is meghallotta a segélykiáltást és sietett is a veszélyben levő haza védelmére.
A szegedi nemzetőrök közé lépett és 1848. évi szeptember hóban mint nemzetőr-hadsegéd a verbászi és kúlai lázadó szerbek ellen indult a táborba.
De nem sokáig maradt a harctéren, nem sokáig küzdött fegyverrel a kezében, a haza ellenségei ellen. Ő más tért keresett a haza védelmére, ahol talán több sikerrel szolgálhatja a szeretett hazát, miért is a gyilkoló fegyvert a szellemi fegyverrel, a tollal, a csatatért a hírlap terével váltotta föl, s 1849-ik évi január hótól, mint a „Tiszavidéki Újság” főmunkatársa és kormány-tudósító segéd működött március hó végéit.1849. év április hó elején megindította a „Szegedi Hírlap” politikai újságot, mint szerkesztője, s ily minőségben szolgálta a hazát egész július hó 22-ig; ekkor a kormánnyal ő is Aradra menekült, honnan a világosi fegyverletétel után visszatért Szegedre. – Itt azon nem is sejtett hírrel lepték meg, hogy a magyar születésű Benedek tábornok őt augusztus hó 4-ikén a szegedi hadi tanácsban halálra ítélte, s elfogatására a parancs kiadatott.
Elítéltetését Benedek e szavakkal fejezé ki:
- „Der Skribler muss hängen!”
Ily rossz hír hallatára egyik nagybátyja tanyáján húzta meg magát, s csak 1850. évi augusztus hó 8-án mehetett föl Pestre álnéven nyert útlevéllel. – Itt a mérnöki tanfolyamot befejezvén, diplomát nyert, de ennek folytán kereset alatt volt a titkos rendőri lapban kitűzve; így tehát nem maradt más hátra, mint álnév alatt magyar családoknál nevelősködött 1861-ig.
Ekkor hazahívták a „Szegedi Híradó” szerkesztőjének, s mint ilyen lett még ugyanazon évben képezdei tanár, mely állást is nagy buzgalommal visel és tölt be.
Az egykori piarista tehát karddal, tollal és szóval szolgálta kedves magyar hazáját. Méltó a jutalomra.