Jánosi Mária: Péter-Pálkor

Oh, nyár! Oh, kéklő, tiszta végtelenség,
Arcod tündöklő fénybe öltözik!
A föld színén is a színes reménység
Homlokát égi kezek öntözik!

Kezdődik áldott aratás a rónán,
Kaszák, sarlók és kalászok dala!
Illatból épül hárson és vadrózsán
Zengő zsoltáros templomunk fala!

Zöld, mázas korsó béna hegyek tája,
Üde cseppeket hint hűs kebele…
Rend, kéve, kereszt! Hullasd, élet fája,
Hadd legyen e hon kenyérrel tele!

Be szép! Istenem! Mily pazar ez áldás!
Így megrendezni ezt csak Te tudod!
Rögön és szíven nincs tenyérnyi árnyék,
Elűzte onnan szent akaratod!

Gazdag vetések gyöngyös riadóval
Hívnak, tüzelnek: Jöjj már és arass!
Üres lelkedet töltsd meg hittel, jóval!
Péter-Pál! Rajta! Új oltárt avass!

Nézd: Isten csodaasztalt terít nékünk!
Nem érzed? Nagyon gazdagok vagyunk!
Jut itt!... Ő ad! És ellene nem vétünk,
Ha, mint a gyermek, felé kacagunk!

A vágyak vágya, álmok, imák, óhaj
Rubintos kelyhe ma csordultig telt!
Áldott az Isten! Nincs gond, nincs bú, nincs baj!
Ismét az Ő nagy kenyeréből szelt!

Oh, nap! Ölelj meg! Itt a rónán állva,
Csodás nász mézét, csókját ízlelem,
Zsong a lét, zsibbad a terhelt rög válla,
Magasba tartom üres tenyerem:

Uram! Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!...
Aratnak, hullnak acélos szemek!...
Add meg, hogy kincses, szép magyar mezőkben,
Vetés, aratás meg ne szűnjenek!...