Harsányi Lajos: Szent László

Hatalmas termetét páncél takarta.
A besenyő, kun megborzadt nevére.
Lehetett volna szent Hadak vezére,
De ő nem ment. Itthon kellett a kardja.

Iszonyú kard volt. El soha se fáradt.
Zászlói lenn a tengernél lobogtak.
Magyar, horvát testvérként összefogtak
S megépült városa: a tornyos Várad.

Pogány leventék suttogtak körötte:
– Vazul-unoka, száműzött szülött te,
Bosszuld meg István véres, szörnyű tettét!

Ő meg böjtök közt indult Fehérvárra.
Istvánt s fiát tétette szent oltárra.
Mikor meghalt, arkangyalok temették.