Horváth Ákos: Adj Igazságot!

Isten, ki gondolsz égi madárra,
Áldást ki hintesz minden határra,
Irányt ki adsz a zúgó folyónak,
Segítő kart a bús bujdosónak,
– Ura ki vagy a csillagos égnek,
Napragyogásnak, örök sötétnek,
Népek sorsának – élet-halálnak:
Adj igazságot Magyarországnak!

Isten, ki ítélsz mi bűneinken,
Ki előtt titok szívünkben nincsen,
Ki a jó tettet fizeted jóval,
Gonoszat sújtasz ítélő szóval:
Tekints le hozzánk, bús Tisza-tájra,
Hű magyar néped nézd, milyen árva…
– Szívedben így tán irgalom támad…
Adj igazságot Magyarországnak!

Nem mi hoztuk e vihart a földre,
Mi vagyunk mégis most összetörve!
Nem mi vettük el, ami a másé…
Mégis mi földünk lett pusztulásé!
– Isten, igazság ura, királya!
Hozzád kiált fel millik szája:
Bocsáss meg nékünk és a világnak
S adj igazságot Magyarországnak!

A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben részesült pályaműve