Csata Ernő: Emlékezés Petőfire

...egy trendi lány ünnepel

Az Ispán-kúti kukoricás,
dömdödöm, dömdödöm,
fájón kérdi aratóját,
hova tűnt el
Söndöröm, Söndöröm.
Hordott volna lézerkardot,
dömdödöm, dömdödöm
nem átkoznók a kozákot,
azóta is,
örökkön, örökkön.
Fehéregyházára, turul árnyékába,
dömdödöm, dömdödöm,
hantolták el egykor,
teste mégis sehol,
Söndöröm, Söndöröm.
Szelleme itt honol,
dömdödöm, dömdödöm,
emléke mindenhol,
valami nem passzol,
Söndöröm, Söndöröm.
Petőfi Sándor hetyke bajsza,
dömdödöm, dömdödöm,
bronz szoborra reá fagyva,
bálvánnyá van magasodva,
nagy ősöm, nagy ősöm.
Zúg a hegyi beszéd,
dömdödöm, dömdödöm,
zengedez elöl,
fülhallgatómban
Beatles zene bömböl.
Amúgy sem értem,
dömdödöm, dömdödöm,
minek ez nekem,
bikiniben mentem,
világom így élem.
Megtalálni téged,
igazán meglelni,
ma nem trendi, nem öröm,
dömdödöm, dömdödöm.