Zas Lóránt: Lehangoló reggeleink

Halász Józsefnek

Lehangoló reggeleink, az alvástalanság
narkózis nélküli bizonytalansága
vezérli napaink megszokott ritmusát,
ahol nincs kitérő vagy robosztus felhágás
a sziklára: sorompóink lezárva.
Fenekednénk, de fennakad kiáltozásunk
az udvaraikon kiakasztott fehérneműk
garmadájában, tulipános ládáink
lakatjai nem nyithatók régóta már,
sajnáltatjuk magunkat és siránkozásunk
mosolyt csak a minket megértők és sírba
tenni akarók ál-orcájára. Bánat-
zuhogásaink hóesésében menetelünk,
útjaink jobb és bal oldala késekkel
kihántva: aknamező ez, ahol gyermekeink
ösvényért kutatnak, földre meresztett
tekintetük reménytelenség és utálat.