Nagy Emma: Könyörgés
Egy szerelem, óh Istenem,
ha segíthetne szívemen.
Ha békítő nyugtot adna
egy jó férfi tiszta hangja.
De nem elég, óh nem elég,
zúg vágyam, a búgó kerék.
(Magasságok vize hajtja,
álmokat őrölök rajta.)
Esett öreg, éhes gyermek,
zokogással szíven vernek.
Rokkant férfi, beteg asszony,
jön, hogy sírva elfakasszon.
S jóanyámtól ezer másig
szívem sírva, kúszva mászik.
Hogy’ lehetne halk nyugalmam,
kis örömöm puha dalban?
Dűl a világ, fúl a népem,
és én látom, hallom, értem…
Hiába jön férfi is már —
csókos kedvem nincsen is már.
Közibéjük én is egynek,
kik már csak Istenhez mennek,
Odaállok, térdrehullok,
pártos magyar: megjavulok…
Örök-Titok, Ős-Értelem:
könyörülj meg a népemen!…
Nem is értük, nem is értem:
Magadért emeld fel népem!...
Enmagadért, Enmagadért,
bibliai szent szavadért!...
Bocsásd meg a bűneinket —
öleld egybe földeinket —
Szentlélekkel tölts el minket:
öleld össze szíveinket!...
1930