Nagy Emma: Ünnepély

(Görgényszentimrei Rákóczy-hegy. 1922 július 30).

— Petőfi emlékének. —

És csak mondtam! . . .

Hogy patakzott — hogy zengett — és hogy lázadt!
Nem kellett hozzá senkise más.
Sem magyarázat. —

Csak mondtam!

Először elgondolkozva, halkan. —
Azután: egy hőhullám keresztülbukott rajtam
és: melegebben mondtam! . . .
a sok, sok, sok Petőfi-verset
a magam vad tűzébe dobtam —
és felhágtam a szikla-dobogóra —
s már állva mondtam!
És a hangomat elkapta a szél már —
és a hangom a messzeségbe zengett —
s zúgott a vers és lobogott a fényár —
és bátorságom alatt a hegy rengett!

S a káprázathoz — észbe-juttatóul —
a hajam, mint fekete zászló lengett. . .!

1922