vitéz Somogyvári Gyula: Nagyanyó

Máskor mindenki reá vigyáz csak
s ilyenkor – mégis ő a legbátrabb.

Tanácsol, buzdít: – Hogy nincs baj semmi
s nem szabad mindjárt úgy megijedni!

De azért loppal – senkise látja –
kijár zokogni a másik szobába.

Két gyönge térde, szinte leroskad
s hősködve hordja súlyát a sorsnak.

Kezét tördeli s úgy esdi, várja:
gyógyuljon meg már csöpp unokája! –

                                                         1924