Molnár Jenő: Roham után

Pajtás, de szépen muzsikálnak,
Vagy tüzérek, vagy angyalok,
Hogy udvarolnak a halálnak! –
Pajtás, én mostan meghalok.
Terítsd rám a köpönyeget,
Ott hagytam a gúlák megett.
Aztán: egy utolsó sóhajtás –
Fektess le, pajtás!

Az ég kigyulladt, nézd, a felhő,
Akár a testem, csupa vér.
Komám, bíz én leszek az első,
Ki tüzes mennyországba ér.
Az öreg Isten integet,
Rám hajt egy bárányfelleget;
Hadd gyűrje le a földi bajt más –
Fektess le, pajtás!

A sánc mögül egy vadvirágot
Szakíts le… Úgy! … Ez az övé!
Ez az övé… Ő küldte, látod?
Tedd kérlek a szívem fölé.
Meghalt az életem fele,
A másik ott maradt vele…
És most: egy utolsó sóhajtás –
Fektess le, pajtás!