özv. Pósa Lajosné: Írom e levelet…

Mikor a harang szól, ünnep vasárnapján
Írom e levelet.
Minden lelkes hősnek, vitéznek, erősnek
Van benne üzenet.
Minden kis betűbe egy imádság reszket,
Mely értök égbe szállott…
Utatlan utakon, csüggedő napokon
Fakasszon virágot.

A dombi vadrózsa röpítse lelköket
A hazai tájra.
Nyájas tűzhelyükhöz, hol szerető anya,
Hitves, gyermek várja.
S szívük melegétől, örömük gyöngyétől
Új erőre kelve…
Villámszóró karddal zúgják át a csatát
Végső győzelemre.

Ha pedig liliom, hófehér liliom
Hajladoz feléjük…
Mese, mese mátka, aranyos madárka
Huss el, huss el vélök.
Cirógasd a szőkét, súgjad a barnának
Míg hull hősi vérük…
Építsenek oltárt, s lobogó mécsese
Legyen a hűségük!

Levélbe boruljon minden kicsi fűszál
Síkon, halmon, bércen.
Koszorútlan fővel ne hullassa vérét
Egy vitéz honvéd sem.
Koszorús homlokkal lengessék a zászlót
Ha majd meg kell állni…
Ha mindjárt az öreg Úristen előtt is
Kelljen szalutálni!
                                          1917.