Kalász Márton: A síroknál
ne fogja el a népet az utálat,
lásson: ne egyetlen kötél-csigázta arcot,
egy sírgödröt az ország körülállhat,
itt gyászoljuk dísszé a kudarcot
legyen állhatatosság; ma még csak az érvben,
hogy a vértanúságot tudjuk, s nem felejtjük,
a te tanúságod az én szégyenkezésem,
s népek tanúsága a szégyen együtt
ha ugyan az; hisszük s annyi kímélet
járjon, hitelesítse velünk ma a világ: még
nemzet vagyunk, mely tudatában élhet
merüljön föl lelkünknek a bajos kép
e jobbulásról – míg a nép arra vágynék,
oldja az ítélkezés alól az ítélet.