Kralényi Albert papnövendék, honvédhuszár szakaszvezető

Kralényi Albert született Vadkerten [ma Érsekvadkert] Nógrád megyében 1830-ban. Nem lehet tudni, hol végezte iskoláit. A legszentebb üdvözítőről elnevezett Szent Ferenc szerzetesrend papjelöltjei közé vétetett föl 1845-ben. A szabadság .szelleme, a haza szeretete a  haza millióit átható lelkesedés az ő szívét is lángra lobbantotta és örömmel sietett a veszélyeztetett haza védelmére, miért is 1848-ik évi június havában, mint másodéves bölcsészethallgató letette a szerzetesi barna, fehér kordás csuhát, oly szándékkal, hogy a Szegeden át a rácok ellen vonuló önkéntesek zászlóaljába iratkozzék. Azonban nem ezek közé vétette fel magát, hanem az ép azon időtájban szervezet Lehel huszárok ezredébe. Miután eredeti szándékát így eltért, vagy eltereltetett, természetes, hogy papnövendék társai erről mit sem tudtak, valamint hollétéről sem, míg a véletlen össze nem hozta egyik iskola és papnövendék társával, Erdős Aurél, az 1880 évek végén kecskeméti kegyesrendi házfőnökkel. Amint ugyanis 1848. december hó 27-én Erdős Aurél, mint önkéntes vadász altiszt, Miskolc és Szikszó között levő Arnód nevű falu mellett a Sajó folyó közelében elterülő térségen fegyvergyakorlatot tartott, az Arnódon átvonuló Lehel huszárok közül kiugratott egy délceg huszár, aki nem volt más, mint Kralényi Albert. .A két jóbarát és iskolatárs, a huszár és baka kedélyes beszélgetésbe bocsátkoztak s Kralényi büszkén beszélte el, hogy Nagy-Kőrösön tanult lovagolni s mint jó lovas már szakaszvezető lett. Mintegy 12 percnyi beszélgetés után, szívélyes búcsú és »Isten veled«-del elbúcsúzva, nyílsebességgel vágtatott százada után s másnap részt vett a szikszói, 1849. év január 4-én a kassai ütközetekben. A szikszói csata után, midőn Kassa felé vonult fel a magyar hadsereg, még egyszer — s utoljára találkoztak az iskolatársak, de csak katonásan üdvözölték egymást. Ezután Klapka táborába rendeltetett és számos nagy csatában vitézid harcolt, míg végre Budavár ostrománál ágyúgolyó által találva, dicső halált halt a harcmezőn, a haza s a népek szent szabadságáért. Honszeretetét kiomló, piros vérével pecsételte meg a hős kispap.

Forrás: Ambrus József, Az 1848-49. évi szabadságharcban részt vett római és görög katolikus paphonvédek albuma, Nagykikinda 1892

-cspb-