Vályi Nagy Géza: Aratódal
Kaszacsengés… kaszapengés…
Magyar puszták síri csendjét
Zűrös zsivaj üli meg.
Kalászfejek megremegnek,
Súgnak-búgnak, földre esnek;
Csókos lelkük sír, zizeg.
S túl a tenger pusztaságon,
Szálló magyar sóhajtáson,
Hulló könnyzáporon át
Hallik… szellő messze hordja
Palotákba, kis kunyhókba
A magyar föld Hymnuszát:
— Félre bánat! Sutba kétség!
Televényünk szent reménység,
Ígér, éltet, sohse’ csal.
Hazai föld, drága, édes!
Halleluja! százszor néked,
Áldva-áldott Ős-ugar!
Kaszacsengés, kaszapengés!
Szegény ország vérző testét
Tépdesheti száz vihar —
Hosszú, kínos nagy tusára,
Kalászerdők zsolozsmája
Lesz a győzedelmi dal!!
1923