Lampérth Géza: Gyóni Géza szelleméhez

Testvér, kit ma szellemcsókra várunk,
Kit dús rónánk szült deli magyarnak
S Pozsony, Sopron, két ősi végvárunk
Jegyzett el a zengő magyar dalnak,
Ki indultál hívők szomjú nyáját
Vezetni szép híves patakokra
S kinek a sors csendben indult gályád
Életharcok bősz sodrába dobta…
Ki elsők közt bokrétásan keltél
hadba, mikor a hívó szó zengett
S bajtársaidba lelket énekeltél
Lengyel mezőn, tábortüzek mellett,
Ki felé egy nemzet tapsa dörgött,
Ki ittad a dicsőség borát
S kinek tört dalodba rablánc csörgött
S meglaktad a gyehennák torát,
Míg szellemed fénye ködbe veszve
Zengő szíved s lantod megszakadt…
Testvér, óh mit álmodtál ott messze
Szibéria jéghantja alatt?

Hősi harcok, kíngyötrelmek árát,
Álmodtad a végső diadalt;
…Adriáig verdesi a Kárpát
Ujjongva a győzedelmi dalt!
Lantosok pengetnek hősi lantot,
A tornyokban zúgnak a harangok.
Zeng az oltár…Menny magasiba
Zsong az oltár, szárnyal az ima…
Mámor reszket völgyön-halmon át…
Örömkönnytől harmatos virággal
Jönnek anyák, hitvesek, arák,
Piros arccal, zöldelő cserággal
Mikor világcsodás harc után
Bevonulnak szívünk kapuján;
Testvérid, a magyar katonák,
Diadalmas honvéd-katonák!...

Így álmodtál dalos magyar testvér,
Ott zord messze, ott rémes alant.
S holtodban is élő hittel lestél
A percre: ha megmozdul a hant
S magyar szívek zarándok szerelme
Jégsírodból kiemel ölelve…
És visszatérsz könny- és virágesőben
S boldog nép, szabad hazád fogad.
S az akácfás gyóni temetőben
Folytatod szent, magyar álmodat:
Vérvirágos, daliás időről,
Véren váltott szép magyar jövőről…
„Öreg pásztor” atyád szíve ottan
Haló porából is fölrian,
Szellemórán hozzád át-átdobban:
„Büszke vagyok rád, mártír-fiam!”

Így álmodtál távol sírlakodba’
Hamvadban is hősszívű magyar.
…S Jégország, rabbilincs tart fogva,
Hívó szónk süket pusztába hal.
Szuronyerdő és drótsövény meredne
Ránk, ha sírod felé indulunk.
Mink is rabbilincsen…nincs semerre,
Csak ég felé már szabad utunk…
Testvér, onnan szellemcsókra várunk!
Jövel és nézd a zord való velünk:
Nézd, mivé lett álmod s a mi álmunk
Nézd, mivé lett árva nemzetünk!
Nézz délfelé és nézz napkeletre,
Nézz északra s nézz nyugot felé,
Nézz lelkünkbe…és vidd az egekbe
Amit látsz, - az Úr színe elé!
Vidd nemzeted gyászát, vérét, könnyét,
Vidd hét tőrrel által vert szívét.
S kérd: nyissa a nagy számadás könyvét,
Gazt ki büntet, hűt, igazt ki véd.

És mi hiszünk s hittel várunk vissza,
Hogy elhozd a végítéletet.
Hisszük, megdől a hazugságszikla,
Gonosz kéz, mit fölénk görgetett!
Megnyílnak a sírok közel, távol,
Himnuszt harsog Vereczke, Uzsok.
Magyar ajkak húsvéti dalától
Zeng észak, dél, kelet és nyugot,
Hősi vérnek szent válsága lesz még,
Fény övezi Golgotánk keresztjét,
Kalászt hajt a Kálvária-út,
S kik érte vért, éltet áldozátok;
Nevetekre régi szép hazátok
Fon glóriás örök koszorút.

Hősi vérnek szent válsága lesz még:
Jégsírodból Te is hazajössz még
Diadallal, könny- és virágesőben…
S boldog nép, szabad hazád fogad,
S az akácos gyóni temetőben
Álmodod szent magyar álmodat,
Fájdalmas gyász könnyet ont sírodra,
Virágot szór büszke kegyelet,
S honszerelem tüzes csipkebokra
Ég örökké hamvaid felett!

Elhangzott a Szerző előadásában 1927. június 26-án, a gyóni emléktábla-avatás műsorában