Jankovics Marcell: Havazás

Avar lett. Lom. Betért a porba,
Akár koronás cserfa hordta,
Akár a rózsatő lehelte,
Akár dacos bogáncs viselte.
       Most patyolat a takaró,
Hol szedtek daltermő gerezdet,
Vagy ültettek száz fakeresztet,
Magot vetének ősi rögbe,
Vagy hantot túrt ágyú dörögve…
       …És künn egyformán hull a hó…

A festő szól: Szép derengések!
A gazda mond: Jó a vetésnek!
Fiam fölujjong: Jó a szánon!
Csak én sóhajtok: Jaj, de bánom!
       Csitt! csöndünk meg ne rontsa szó!
Ahogy a pelyhek hullnak, hullnak,
S felejtés leplévé simulnak,
Lelkemre így hull minden óra,
Fagyott emlékek megfagyóra…
       És künn egyformán hull a hó…

Szelíd a múlt, de kérve lázad,
Tegnapja bár egy hosszú század…
Én mint hazajáró lelket
Ott látom mindig a ma mellett,
       S mi elment, az a szép, a jó…
S bár tegnapom borát iszom még,
Ah, minden mintha távolodnék,
S bár lelkem mécsként néha lángol,
Magam vagyok a volt világból…
       És künn egyformán hull a hó…