Mátyás király meg Markóp

– Mohácsi népmonda nyomán –

Markóp Mátyás király udvari bolondja volt.

Egyszer Mátyás király lóháton elment Markóp háza előtt. Az ablak nyitva volt, odament és beszólt:

- Ki van odabenn?

Markóp volt a szobában, ő visszaszólt:

- Egy ember, egy fél ember meg egy lófej.

Mátyás megismerte Markóp szavát, és tovább kérdezte:

- Mit csinálsz?

- Főzök.

- Mit?

- Amennyit alá, annyit föl!

- Hát a bátyád hol van?

- Egy kárból kettőt csinál!

- Hát az anyád?

- Azt műveli a szomszédasszonnyal, amit még nem művelt, de nem is művel soha!

- Hát az apád mit csinál?

- Az meg a kiskertben van vadászni. Amit megfoghat, otthagyja, amit nem, azt meg behozza!

- Hát a nénéddel mi van?

- Az a szomszéd szobában siratja a tavalyi örömét!

Mátyás király nem értett ebből semmit. Azt mondta Markópnak, majd holnap menjen el hozzá, és magyarázza meg.

Másnap Markóp elment Mátyás királyhoz, és elmagyarázta neki, amit mondott.

A szobában ő bent volt egészen, Mátyásnak csak a fele meg a ló feje, amin Mátyás ült. A fazékban babot főzött, az meg olyan, hogy fövés közben mindig jár: ami fölül van, az alákerül, ami alul van, az meg fölkerül. A bátyja árkot csinált a földön, hogy a kocsik ne menjenek rá, de így a kocsik még beljebb mennek a földre. Az anyja odaát volt a szomszédasszonynál, aki halálán volt, és a szemét fogta le. Az apja bolhászott. A nénje kisbabát várt, félt a szüléstől és rítt.

Mátyás király megharagudott Markópra, hogy így csúffá tette, és azt mondta neki:

- Többet ne lássalak a földemen, többet ne nézzek a szemed közé!

Markóp megvárta, míg leesik a hó, akkor, hogy Mátyás király földjén ne járjon, a hóporon kiment a barlangba, ott volt egy kunyhója.

Mátyás király utána ment.

Ahogy ezt Markóp észrevette, háttal állt az ajtónak.

Mátyás király rászólt:

- Hát te mit csinálsz most énvelem?

- Hogy mit csinálok? – mondta Markóp. – Azt mondtad, hogy többet nem nézel a szemembe, nézzed akkor a hátam közepét!

Mátyás még mérgesebb lett.

- Ejnye, te gazember, hogy mersz velem így beszélni? Megmondtam már, hogy a földemen meg ne lássalak!

Markóp arra is megfelelt:

- Külországból hozattam földet, a cipőmbe tettem, azon járok!