Virágh József: kettős pánttal
éjjelek fehér éjszakák
süt a fény arcom süt le rád
tágul a szoba nincs tető
a hasad holdsütött mező
rajta aprócska csillagok
ezer harmatcsepp ragyog
veríték bőröd csillaga
világít egész éjszaka
nézlek – arcod tőlem ragyog –
én meg tetőled pirkadok
kettős pánttal karod átfog
fújod arcomba a lángot
aztán virrad hozzám bújva
alszol sötét minden újra